Introvertált vs. Extrovertált

Manapság egyre többet hallani e két kifejezésről. Azonban már az előző bejegyzésben utaltam arra, hogy szerintem sok mai ember nem abban az értelemben használja őket, mint ahogy azt Jung kidolgozta.

Az ismert pszichológus szerint a két típus lényege, hogy az ember honnan szerzi az energiát.

Ebből következik, hogy az introvertált nem feltétlenül félénk az extrovertált pedig nem feltétlenül közösségi ember.


AZ INTROVERTÁLT JELLEM

Ha a mai világban valaki introvertáltnak mondja magát, az emberek sok esetben aszociálisnak gondolják. Pedig nem arról van szó, hogy nem akar nyitni a világ felé, csupán kicsivel jobban érdekli a saját belső világa. Szeret külső szemlélőként információt gyűjteni.
Ebből a kissé téves definiálásból következik, hogy hátrány is érheti ezt a típust pl.: egy állásinterjún ahol a munkáltató többnyire kommunikatív, csapatban jól működő embert keres. Egy introvertált legalább annyira lehet jó munkaerő, mint extrovertált társai, csupán más oldalról közelíti meg a megoldandó feladatot. Legtöbbször egy dologgal foglalkozik, de azt precízen viszi véghez.

AZ EXTROVERTÁLT JELLEM

Az embereknek erről a típusról sokszor valamilyen szociális rátermettség, egyben felszínesség jut eszükbe. Szerencsére a lakosság nagyobb részét kitevő típust sem lehet ennyire egyszerűen feltérképezni. Valóban szeretnek emberek között lenni, új ismeretségeket kötni és úgy általában nyitottak az új dolgokra, viszont ők is képesek mély kapcsolatokat teremteni, léteznek megfontolt és tervező gondolkodású extrovertáltak. Jól működnek csapatban, és nem feltétlen a felszínes beszélgetések jellemzik őket.






Összefoglalva a témát, szerintem nem lehet és nem is érdemes ennyire bekategorizálni az embereket, mert nem mondhatjuk senkire, hogy teljes mértékig ide vagy oda tartozik. De amit még fontosabbnak tartok, hogy el kell ismernünk, minden típusnak legalább annyira megvannak a pozitív mint a negatív tulajdonságaik.